Kincses Gergő

SCANCEPTION

Kurátor: Mikáči Mirjam

2021.07.23 08.21

Borháló, József Körút

Kincses Gergő kísérletező attitüdjéhez hozzátartozik a szkenner használata.

A soronkénti beolvasás számára egy történetet jelenít meg. Az időben egyenletesen haladó beolvasófej a különböző tárgyakat és velük végzett folyamatok fázisait örökíti meg. A felhasznált anyagokhoz szubjektív módon rendel gondolatokat. Az Önámítás című sorozatában a monotípia készítés eszközei kapnak az eredeti funkciójuktól eltérő önelemzéssel kapcsolatos jelentést. A Képreflexió című munkájában a saját tekintetével követi a beolvasófejet, amellyel az észlelés folyamatával foglalkozik. Az installációi szintén egyfajta szubjektív átértelmezésen mennek keresztül, a munkaeszköze válik műalkotássá.

A kiállítás címadásánál a perception (betekintés) és a scan (letapogatás) szavak kombinációjával a scanception kifejezést alkotta. Az eredet (inception) című film után ez a fajta szókapcsolat a szlengben is jelen van, és egyfajta rétegződésre utal.

Képreflexió

A Képreflexió című munkájával az észleléssel foglalkozik. Végigköveti és figyeli a letapogató csíkot, azonban a folyamatban mindig csak egy helyen lehet jelen. Ezáltal egy torz önarckép születik, amely lehetőséget ad megfigyelni az alkotó szubjektív önelemzését, egy absztrakt kép formájában. A megfigyelőnek soha nincs lehetősége az egész folyamatot megtapasztalni.

ÖNÁMÍTÁS

Az öttagú kísérletsorozat az önigazolás lelki mechanizmusával foglalkozik, a monotípia eszközeinek segítségével. A henger mozgása megjeleníti azt a folyamatot, amely az önigazolás során végbemegy: a festék folyamatos felhordásával a tisztán látás akadályba ütközik. Így takarjuk el magunk elől az igazságot. Az oldószer feloldja a fedőréteget, így jelképezi saját tévedéseink elfogadását. A monotípiánál ez a lépés munka végét jelenti, ami az önelemzésnél tulajdonképpen a munka kezdetét. A folyamatban legutolsó mozzanataként a ronggyal való letakarítás következik, amely így, a tisztánlátást eredményezi, tehát szembe tudunk nézni önmagunkkal. Ez a munka a monotípia negatívjaként is értelmezhető technikai szempontból, hiszen abból gyúródik a kép, ami egyébként sosem látható az elkészült nyomaton.

KÉPDOBOZ - TÜKÖRCSŐ

A legközelebbi kapcsolata a digitális alkotáshoz a monitor, amelyet évekig használt. Ebből a tárgyból két különböző alkotást hozott létre, amelyek lényegében elválaszthatatlanok egymástól. Míg a könnyű alumínium váz a kép és a hang érzékelésével foglalkozik, addig magából a képcsőből átalakított tükör az emberi önreflexióval foglalkozik. A tükröződő felület azt a kérdést veti fel, hogy miközben a gép alkotta képet nézzük, mennyire hagyjuk figyelmen kívül önmagunkat.

Az installációk kiegészítéseként a szkenner hangjaiból három különböző zenei alkotás készült Czakó Tamás közreműködésével. A hangok és ritmusok szintén az ember és a gép kapcsolatára reflektálnak.



Megnyitó


Fotó: Czakó Tamás és Krajcsovics Petra

emlékkönyv


Digitális emlékkönyv: látogatók a szkenneren kertesztül.